Interjúk >> A Daros Gyűjtemény

 

VIKTOR MISIANO

A DAROS GYŰJTEMÉNY

MARAT GUELMAN

MAURER DÓRA

A DAROS GYŰJTEMÉNY

Beszélgetés Stephan Schmidheiny-vel és Jacques Kaegi-vel

Stephan Schmidheiny, Ön milyen hatásra/befolyásra döntött úgy, hogy gyűjtő lesz?

Stephan Schmidheiny: Mint oly gyakran a gyűjtők esetében, nem hiba a döntések aktív módon történő meghozatala. A művészet által körülvett környezetben nőttem fel. Szüleim Max és Adda Schmidheiny régi spanyol és holland mesterek festmény-gyűjteményét alapították meg, majd később létrehozták az egyik legfontosabbnak számító Ferdinand Hodler képkollekciót. Hozzáteszem, hogy közeli kapcsolatban voltak számos kortárs svájci művésszel. És húsz évvel később Thomas Amman, egyike a 80-as évek legkitűnőbb fiatal művészeti kereskedőinek megismertetett/bevezetett engem a modern és kortárs művészet világába. Ő és a testvérem Alexander közeli barátok voltak már fiatal koruk óta.

Mint gyűjtő nem vette figyelembe előzetesen a közönség megjegyzéseit a gyűjteménye létrehozásakor. Mi motiválta abban, hogy a gyűjteményét kimozdítsa a privát szférából?

Stephan Schmidheiny: A kilencvenes évek elején észrevettem, hogy a gyűjteményem sokkal nagyobb figyelmet, biztonságot és menedzselést igényel. Alexander testvérem korai halála után én lettem az örököse annak a jelentős üzleti befolyást is magában foglaló vállalati csoportosulásnak, amelyre az évek során tettek szert Thomas Amman-nal együtt. És amikor Thomas Amman is eltávozott az élők sorából 1993-ban, egy olyan hatalmas és kvalitásos ám befejezetlen projekttel találtam szemben magam, amelyet már nem lehetett tovább privát alapon kezelni. Így hát megkértem régi jó barátomat, Jacques Kaegi-t, hogy vegye át a professzionális vezetést és fejlessze a koncepciókat, ami mind az én, mind pedig a gyűjtemény számára hasznos lehet.

Jacques Kaegi: Tehát 1995-ben megalapítottuk az Alesco-t Zürich-ben, mostani elnevezése Daros Services, amelyben Peter Fischer kurátori szerepet kapott és Dieter Beer lett felkérve a logisztika irányítására/kezelésére. Szándékosan elegendő időt adtunk önmagunknak a különböző felmerülő lehetőségek és forgatókönyvek megvitatására és felbecsülésére. Ekkor még túlságosan korai lett volna kiállni a nyilvánosság elé. Ám miután egyetértettünk Stephan Schmidheiny-vel az új üzletfejlesztési stratégiákban készen álltunk arra, hogy felvessük a gyűjtemény nyilvánossá tételének kérdését. Nemcsak a gyűjteményre, de saját munkánkra nézve is elég magas szintű előírásokat, követelményeket állítottunk fel, melyek sokkalta inkább összefüggtek egy múzeumi koncepcióval, mintsem egy magángyűjteménnyel. Ezen felül tudtuk, hogy milyen nagy a felelősségünk a művészekkel szemben, akik természetesen közönség előtt szeretnék kiállítani munkáikat és igénylik azok közmegvitatását.

A Zürich-i székhelyű Löwenbräu, ahol Ön fenntartott egy saját kiállítási teret, a nemzetközi kortárs művészet tekintélyes „színfoltja” lett. Az Ön megjelenése ott alapvetően kiemelte a komplexum értékét. Tudatos választás volt ez?

Jacques Kaegi: Igen is meg nem is. Szerencsés véletlen egybeesés volt, amikor éppen elkezdtünk megfelelő helyiség után kutatni, hogy az érdeklődési körünkbe került a Löwenbräu egyik épülete, amelyet akkor még nem vásároltak vissza és a tulajdonosa, a Hürlimann Immobilien AG, szintén érdeklődést mutatott a projektünk iránt. Másrészt örültünk annak, hogy alkalmunk nyílt arra, hogy helyben mutassuk be a gyűjteményt. Célunk, hogy lehetővé tegyük a különböző stílusok és generációk közötti nyílt és kölcsönös konfrontációt és ennek következtében kimutattuk azokat a kapcsolatokat, melyek serkentőleg hatottak a vitákra, elősegítve a kortárs művészet elfogadtatását.
A Löwenbräu ideális kiindulási alapnak tűnt az ilyen eszmecserékre a Kunsthalle, a Migros Kortárs Művészeti Múzeum és néhány élvonalbeli kereskedelmi galériának köszönhetően.

Stephan Schmidheiny: Külföldön is kerestünk lehetséges helyeket. A gyűjtemény nemzetközi, de elsősorban az amerikai művészetre fókuszál. Ezen okból kifolyólag és mert a Daros alapvetően egyedülálló Európában, úgy éreztük sokkal érdekesebb lehet az Atlanti óceánnak ezen az oldalán maradni. Nagyon elégedett vagyok, hogy a gyűjtemény méltó színhelyre talált Zürich-ben. Jóllehet világpolgárnak tekintem magam és különösen érintettnek azon régiókban, ahol politikai, gazdasági és ökológiai problémákkal küszködnek - értem itt ez alatt Latin-Amerika egy részét - úgy érzem Zürich grandiózus ötlete volt az, amikor felajánlotta nekünk a helyet a gyűjteményünk számára. Az Avina Alapítványommal majd támogathatom a társadalmi és kulturális projektek megvalósulását Svájcban egy ideig.

Az Egyesült Államok-amerikai művészet valóban erős fókuszban áll a Daros gyűjteményben. Ez kifejezi az Ön személyes ízlését, rajongását az amerikai művészet fontossága iránt?

Stephan Schmidheiny: Ezt azért nem mondanám. A fő hangsúly a XX. századi amerikai művészet az Egyesült Államokból, melyet azon váz nélkül kell vizsgálni, melyből a kollekció létrejött. Testvérem, Alexander és Thomas Amman nagyon közeli kapcsolatban voltak a New York-i művészeti élettel a 80-as években. Felbecsülhetetlen értékű műalkotásokra tettek szert abban az időben Twombly-től Warhol-ig és Bleckner-ig és ezzel szintén alakították a Daros Gyűjtemény lényegi magvát. De rájöttünk, hogy a művészetben, mint számos más területen, nem lehet gyümölcsöző kizárólagosan földrajzi illetve egészen nemzeti jellegű standot kialakítani és következetesen kidolgoztunk egy átfogó széles látókörű álláspontot a Daros Gyűjteménnyel ami a kiindulási pontunk lett.

Jacques Kaegi: Míg a Daros Gyűjtemény leginkább intézményesedett helyzeteket mutat be, a Daros Latin-America törekszik felfedezni Közép- és Dél-Amerika gazdag ám kevésbé ismert művészeti térképét. A harmadik részlegünk, a Daros Contemporary, a művészet világának legaktuálisabb irányzatainak fejlődését mutatja. Mindhárom részleg egymás mellett párhuzamosan fut és minőségileg egyaránt magas szintű. Ez lehetőséget fog adni a közeli jövőben a különböző piaci kihívások összekapcsolására és összehasonlítására egymással túl a földrajzi határokon.

Milyen víziók állnak a Daros tevékenységei előtt?

Stephan Schmidheiny: Habár a gyűjtemények és a velük kapcsolatos tevékenységi körök alapvetően maguk után vonják a magánbefektetéseket, ezek nem számítanak a szó klasszikus értelmében befektetésnek. Meggyőződtünk arról, hogy a kulturális termékek nagy lehetőséget jelentenek és elengedhetetlenek minden egyes ember és mindannyiunk számára. Ebben az esetben a művészetre ténylegesen jellemző kreatív erőbe fektettem be. A gyűjtemények prezentálása és kommunikálása éppen annyira fontos, mint a folytonos üzleti befolyás fenntartása. Publikációkon, kiállításokon és a kiválasztott projektek támogatásán keresztül megfelelő keretet kívánunk biztosítani a gyakorló művészek részére munkáik bemutatására, ami nemcsak a közönségre terjed ki, hanem egyben gazdagodást jelent mind a művész, mind a művészet szerelmesei számára.

Jacques Kaegi: a Daros Art Education részben megcélozza a fiatal hallgatóságot és új innovatív területeket térképez fel a művészeti kommunikációban. Személyes tapasztalat ból tudjuk, hogy a kortárs művészet megbecsüléséhez széleskörű nyitott-gondolkodás szükségeltetik, de még ez sem elég: ez ugyanúgy megkövetel háttér-tudást is. Könnyebbé kívánjuk tenni az érdeklődő emberek számára tudásbázisuk növelését, hogy megértsék és elfogadják mi a művészet: egy idea vagy attitűd vizuális kifejezése, és ami a legjobb, egy olyan üzenet, ami inspirálólag és gazdagítólag hat.

Ez a jövőkép eszközül szolgál és igyekszik benyomást gyakorolni a publikumra. Konkrétan hogyan tervez ezzel az eszközzel élni?

Jacques Kaegi: Kiegészítve a Daros Art Education tevékenységi területeit, a Daros Exhibitions Löwenbräuban az érdeklődő látogatók részére lesz kijelölve. Mint magán intézmény nem mérlegeltük a sikereinket számokban kifejezve. Ellenben szeretnénk a művészetet elmélkedő, nyugodt kontextusban bemutatni, mely lehetővé teszi a tanulmányozásban az elmélyülést és koncentrálást. Csak az idő a megmondhatója, hogy ez a koncepció működőképes lesz e.

Milyen méretűre tervezi a gyűjteményt a Daros Services? Vannak hosszútávú céljai?

Stephan Schmidheiny: Nincs indíttatásom művek százainak megszerzésére. Mint megannyi múzeumnál - többségüket tekintve - úgyis a raktárban ér véget az útjuk. Mivel a minőség az, ami legfelsőbb szintű, elsőbbséget élvez a beszerzési módjaink nagyon szelektáltak.

Jacques Kaegi: Ami a jövőt illeti, még nem fektettünk le egyáltalán semmilyen szabályokat. Szerencsések vagyunk, hogy van egy magánalapítványunk, ami által szabad kezet kapunk és ezáltal flexibilisek maradhatunk. Ez már sikeresen működött a múltban is azon egyszerű döntéshozó folyamatoknak köszönhetően, melyeken keresztül együtt tudtunk működni múzeumokkal és művészekkel vagy különböző projektekben a művészeti oktatás területén, ami máshogyan nem is volt lehetséges.

Stephan Schmidheiny: Számunkra a három Daros részleg egy „munka-folyamat”. A saját elképzeléseimtől és vágyaimtól függetlenül a vállalkozásom tárgyának belső logikája van, amelyet nem lehet merev koncepciók közé szorítani. Mint minden másban, amivel foglalkozom, a viszonyom a művészethez olyan hosszú-távú projekt, mely ideálisan tartós effektusnak bizonyul. Ez illusztrálja nemcsak a Daros Services által kiadásra került több gondosan elkészített publikáció, de a Zürich-i Löwenbräu Daros Exhibitions kiállítási terének költséges renoválása is. Kezdetnek ennyi, bizakodva tekintek a jövőbe, hogy a művészet találkozik ebben a szép kontextusban a közönségével és reménykedem, hogy sokan mások is élvezetesnek, elmélkedésre méltónak, inspirálónak találják majd és új felfedezésekkel gazdagodnak.

Ugrás az oldal elejére ń
Copyright © ARTSERVER Adatvédelem Média ajánlat Impresszum