Interjúk >> Marat Guelman

 

VIKTOR MISIANO

A DAROS GYŰJTEMÉNY

MARAT GUELMAN

MAURER DÓRA

Marat Guelman: a jövő művészete

Interjú Marat Guelman-nal, a moszkvai Guelman Galéria vezetőjével

A modern művészet - a klasszikus művészettel ellentétben (melynek műfajai évezredekre megfagytak) - élő anyag. Valami olyasmi, ami folyamatosan változik, alakul, formálódik, fejlődik, új kifejezési formákat, utakat keres és a különböző műfajokat, stílusokat próbálja keverni. A modern művészet - az, ami „itt és most” keletkezik, ebben a konkrét percben, megpróbálva választ adni a kihívásokra és azoknak az embereknek a hangulat- és ízlésvilágára, akik most, a jelenben élnek. Ám idővel olyan formát ölt, hogy messzemenően nem mindenki fogadja el ezt művészetnek, hanem huligánkodásnak vagy gúnyolódásnak, fricskának tartja. Ez kifejezetten a művészeti akciókra és performance-okra igaz. Hiszen különlegessége még abban is megmutatkozik, hogy manapság közülünk bárki megpróbálhat bármilyen kéznél lévő anyag felhasználásával művészeti alkotást létrehozni. Igaz hogy - végeredményben vagy igazi műalkotás születik vagy semmi, - ezt nem lehet előre tudni. Ezt tisztán megérteni és elkülönítetten kezelni egymástól csak a legigazibb értékelő és egyben a legkegyetlenebb szelektáló képes - maga az idő. És akkor, ami addig modernnek számított klasszikussá válik, és az addigi modern felváltására valami újszerű jön - a jövő művészete.

Mindezek csak a vászon felszínén ábrázolt dolgok. A mélyben elrejlő részleteket, nézeteket a híres galérista Marat Guelman, az orosz kortárs művészet nagy ismerője világosítja meg.

Léteznek-e valamilyen egységes törvényszerűségek és irányzatok, melyek mentén fejlődik a modern művészet? Oroszország integrálódik-e ezekbe a folyamatokba?

A társadalom (közösség) és a művészet az egész világon sok vonatkozásban párhuzamosan fejlődik. Ám eltérően Európától és Amerikától nálunk a fő és legkomolyabb probléma - az újratermelés rendszere. Ma sincs egyetlen főiskolánk sem, ahol igazi festőket képeznének.

És mi a helyzet azokkal a művészeti akadémiákkal, amelyek több évtizede léteznek?

Sajnos, a többségük csak a szakma alapjait adja meg. De a komolyabb művészeti képzettséghez több összetevőre is szükség van. Az első az art-kontextus-ba történő belehelyezkedés képessége. Az embernek, aki művész akar lenni, rálátással kell rendelkeznie mind a művészettörténetre, mind arra, amit most csinálnak a művészek az egész világon, ami most történik a kortárs művészetben. A tanulmányi folyamatnak nem szabad magán a művészeti folyamaton kívül zajlania. Már a tanulmányok során elengedhetetlen az állandó integrálódás ebbe a közegbe. Ugyanígy helyesnek kell tekinteni a szociális kontextust is. A XVII. század művészete nem hasonlíthat a XX. század művészetéhez. Minden kornak tükröznie kell saját művészetét, kortársainak művészetét. Lehetetlen az olyan művészet léte, melynek nem lehet megállapítani a korát. A művésznek éreznie kell a saját korát. És szükségeltetik még, persze, az egyéniség kontextusa is - meg kell tanulni önmagunkra hallgatni. A második, ami nélkül nem lehet művésszé válni - a művészet technikáinak elsajátítása első kézből. A művészetben, mint a tudomány területén is, óriási mennyiségű szabályzat, törvényszerűség van. De a precíz tudományokkal ellentétben, itt mindezek központjában a mesternek kell állnia. Ellenkező esetben a művészeti képzés értelmetlen.

Néha a komolyabb művészek is ismertté válnak a szélesebb publikum számára, de nem alapvetően a munkáik révén, hanem extravagáns akcióikkal hívva fel magukra a figyelmet. Hogy látja, lehet, hogy ez ma jobban érdekli az embereket a művészetben?

Ilyen aktív mozdulat a művészetben a meghökkentés, ami igazolást nyerhet azáltal, hogy a művésznek, mint sok évszázaddal ezelőtt is, szüksége van a figyelemre és a közönség reakcióira. Mi pedig röptében rohanunk tova a képek mellett a múzeumokban, képtárakban és galériákban. Nagyon nehéz manapság elképzelni azt az embert, aki elájul a gyönyörtől, az élvezettől egy Rembrandt kép előtt. Ezért az akció - egy sokkalta gyorsabb, rövidebb út a publikum figyelmének eléréséhez. S mindehhez még az is hozzájárul, hogy az egész XX. század végi művészet az újítás lehetetlenségét/képtelenségét hozta magával a művészek számára. A modern időszak elmúlt, nem lesz több felfedezés. Beköszöntött a posztmodern kora. Éppen ezért ebben az újítások, a művészeti újdonság teremtési lehetőségének nélküli szituációban a művész igyekszik eltűnni egy olyan zónába, ahol ez a folytonos újítási kényszer hatása már nem éri el. Például az egyéniség zónájába. Ez nem új, csak más. A feminista művészet, a feketék művészete - mások. Semmi újat nem fedeztek fel, ám valami mást mutattak meg. De kétségtelenül a 2002-es év eltérően az azt megelőző évektől nem az akciók éve volt. Szeptember 11-e New York-ban radikálisan megváltoztatta az intellektuális helyzetet, ami után az erőszak már nem helyénvaló, értelmetlenné vált. A terrorista akció a művészeti akciókhoz hasonló törvényeken alapul. Az egyik célja - felhívni a figyelmet, nagy visszhangot kiváltani. Ezért a radikális művészetben az akciók meghökkentő ereje megszűnt, s mint művészeti gyakorlat, ez eltűnt a művészetből.

De ezek a művészeti akciók idővel visszatérnek, vagy meglehet, hogy valami teljesen új jelenik meg?

Úgy gondolom, a művészetben soha semmi nem tér vissza. És ugyanakkor mindig minden visszatér. Az jó, hogy a művészet az élettől függ. Nem maradhat meg csupán tájképfestők szakmai céhének keretei között. Akkor ez nem művészet, hanem szakma, ipar, ugyanolyan akár az asztalosé vagy a kőművesé. Valamikor a művészet is egyike volt a presztízs-foglalkozásoknak. Annak igyekezete, hogy valaki szobrász vagy festő legyen nagyon erős volt. Jelenleg a presztízs-foglalkozások listája jelentősen kibővült. És a művészeti, alkotói szakma különlegessége/kuriózuma megszűnt. Restaurátornak vagy üzletembernek lenni egyformán érdekes. De a művészet - az nem tömegszakma. Itt a tehetségen, tudáson kívül még művészi akaratra is szükség van. Miért vesznek el a tehetségek? Nem volt meg a kellő akarat. Ez mindig is ismert volt, hogy a művészek, írók sorsa nem egyszerű és nagyon nehezen járható út. Ez egy nehéz választás, amikor az ember sok egyszerű és kényelmes lehetőség közül tudatosan választja ki a legnehezebbet és idővel a legtragikusabbat. De ha egyszer az ember tényleg művész akar lenni, nem lehet, hogy ne váljon azzá. És ami a merész, meghökkentő akciókat illeti - ez az alkotásnak csak egyik megnyilvánulása. Emellett, a háttérben, csendben mindig folyik észrevehetetlen munka a művészetben. És hogy ebből mi lesz a közönség számára nyilvánosan közzétéve, azt nem lehet előre tudni.

Véleménye szerint a zseni festők még most is ismeretlenül halnak meg?

Oroszországban, és ebben biztos vagyok, nagyon sokan. Alkalmam van találkozni néha idős tehetséges emberekkel, akik az adott körülmények között már nem elég erősek ahhoz, hogy ismertté váljanak - ők nem épültek be a művészeti közegbe. Ez kegyetlen szisztéma, és igazságtalansága abban is megmutatkozik, hogy az a festő, aki eltűnik, belevész a némaságba még azt sem csinálta meg, amit eleve meg tehetett volna és meg kellett volna csinálnia. Ez azért van így mert manapság ahhoz, hogy érdekes művészetet csináljunk nemcsak adottság szükséges, hanem ismerni kell az adott művészeti helyzetet, és aktívan benne is kell élni.

Ez azt is jelenti, hogy a kortárs művész csak nagyvárosban létezhet és alkothat?

Igen. És mindenesetre közel kell élnie egy kulturális centrumhoz. A kortárs művészet elsősorban a mega-polisz lakóira orientálódik. És még sokkalta inkább, annak is csak egy szűk rétegére. Létezik a közeg, a környezet fogalma. Ahhoz, hogy történjen valami különleges - és a művészet szociálisan érzékeny pillanatot is jelöl - kulturális közeg is kell. Most még van az Internet is, amit egyfelől, mint művészi kifejezőeszközt lehet használni, másfelől, mint a művészet továbbításának, közvetítésének eszközét a legszélesebb közönség részére. A művészetet ez még inkább elérhetőbbé teszi. Az Internet - egyfajta lehetőség a provincializmus szétforgácsolására, hogy a centrumtól legtávolabb eső helyeken is „képben lehessen” a művész, azaz mindenről tudjon, ami történik. Az Internet emellett még egy másfajta gondolkodásmód is, ezért erős hatással van a művészre. Általában, az új művészeti technológiák mindig elősegítették a művészet fejlődését. Úgyhogy ez a jövő művészetének perspektívája.

Ugrás az oldal elejére ń
Copyright © ARTSERVER Adatvédelem Média ajánlat Impresszum